Woohoo

...ha a vége jó, tartja a mondás. Lekopogom.

Szóval voltunk Holy fesztiválon, amiről az előző bejegyzésemben írtam. Nagyon élveztem! Kár, hogy csak 3-an mentünk, még voltak páran akik önkénteskedtek, és ismertem őket, de azért több ismerőssel nyilván jobb lett volna. Van egy pár zseniálisan sikerült kép, nem is tudom melyik a legrosszabb :D Nah jó, magunkról inkább nem rakok ki semmit, mert szörnyűek :D Legalábbis ami az én telefonomon van. Szóval inkább pillanatképek: 1 és 2. Persze mondták az indiai ismerőseim, hogy ennek nem sok köze van az igazihoz, mert az sokkal jobb :)

Nah igen most kezdődik az a rész, ami a gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, it's a sad story (ráadásul néhol gusztustalan lehet, már amennyire az emberi test reakcióját annak lehet nevezni), de mindenképpen tanulságos. Mérlegeljen mindenki, mi a jobb számára.

Tehát ez volt szombaton kb egész nap, 2-kor érkeztünk, én este 10-kor indultam haza biciklivel, simán hazaértem, mikor leraktam a biciklimet, kicsit szédültem, akkor totálisan abban a tudatban voltam, hogy a sörtől (4 darab 2-3 dl-eset ittam meg egész nap, és nem ettem a fesztiválon semmit, de nem is voltam éhes, és nem, nem lehetséges, hogy bármit is tettek az italunkba). Gondoltam azért, mert éhes vagyok. Miután hazaértem, ettem, még neteztem egy kicsit, de a szédülés csak nem múlt el, már hányingerem is lett, hát mondom ez nem igaz. Jó, próbáljunk aludni. Persze, naiv Ákoska. 5 perc múlva már kidobtam, amit ki kellett. Akkor azt hittem nagyon sokszor... Szóval olyan 3 darab 5 perces hullám (mostantól így nevezem a hányást, talán barátságosabb) volt. Akin már kapott el ilyen vírust, tudja, hogy ha vizet iszik, azonnal visszajön, ráadásul mennyire remeg utána az ember stb. Én úgy voltam vele, beveszek egy algoflex forte-t és alszok, mert ez nem igaz. Bevettem, bent maradt, el is aludtam. Reggel felkeltem, semmi bajom, elkönyveltem, hogy biztos romlott volt a sör, vagy valami ilyesmi, esetleg a színektől, ami a tömegben volt. Én pont azon gondolkodtam, hogy hiába állították, hogy nem méreg, azért mindig "kisöpörtem" a látható port a söröm habjáról, biztos, ami biztos.

Oké, egész este 7-ig semmi bajom nem volt, akkor megint kezdtem szédülni. 8-kor lementem wc-re, hát onnan már nem jutottam fel egy jódarabig....Lent volt a lakótársam is (ő is a Philipsnél volt gyakornok, ma reggel utazott haza, egyébként francia), mondtam neki, hogy nem vagyok valami jól. Felajánlotta, hogy ha kell valami, szóljak neki nyugodtan, meg elmeséltem neki az előzményeket is, már amennyire tudtam. Ez így ment, az 5. hullám (kb 5 x 3-5 perc tömény öklendezés a wc-n, izgi....) után megkértem, hogy hívja fel a kórházat, mert lehet mennem kell, ha nem marad abba. Felhívta, 12 perc alatt voltak képesek felvenni az adataimat, értsd: név, születési idő. Igen, nem viccelek. Az operátor hölgy nem nagyon tudott angolul..... De a legszebb, hogy anélkül nem lehet sürgősségire menni, hogy nem jelentkeztél be, ezt állították. Hát elég érdekes, meg is kérdeztem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolják...? A padlón fekvésen kívül semmire nem voltam képes, nemhogy még bejelentkezni. Közben megkértem, hogy az itt lakó hölgynek is szóljon, hátha ő tud valamit. Közösen eldöntöttük, hogy barna cukros vizet fogok inni, ittam kb 2 kortyot, hát ki is jött. Már a hasam is fájt a sok izomösszehúzódástól, és kezdtem nagyon száraznak érezni a szám, szóval ittam még vizet, nem zavart, hogy ki fog jönni, ez van. a 8. után mondtam, hogy oké, jelentkezzünk be, legyenek szívesek taxit hívni, mert ez így nem mehet tovább, kiszáradok teljesen. Hívtak taxit, addig még 1x kiraktam, amit ki kell, átöltöztem, bedobáltam pár cuccot a táskámba, a készpénzemet, alvós ruhát, ha esetleg bent kell maradjak, ők segítettek, amiben tudtak. Én a lépcsőn alig tudtam felmenni 2 emeletet, annyira fáradt voltam. Persze közben szédültem is, mint a franc. Írtam szüleimnek whatsappon, hogy megyek kórházba, viszem az EU tajkártyámat is, ne aggódjanak. Szóval taxi megjött, beszállok, jó nagy tál az ölembe a biztonság kedvéért. Persze kellett, nagyon. Nah igen, már előtte is zsibbadtam kicsit, mielőtt taxiztunk, de ott nagyon elkezdtem. kb 8 perc lehetetett a taxi, az alatt annyira elzsibbadtam, hogy a kézfejemet és az ujjaimat elkezdtem nem érezni, a lábam pedig úgy elzsibbadt, hogy egyedül nem tudtam kiszállni. A sofőr volt a legközelebb hozzám, de rám nézett, és nem segített kiszállni, hanem inkább úgy tett, mintha ott sem lennék... A srác segített elmenni egy tolószékig, a hölgy meg kifizette a taxit az én pénzemből meg az övéből közösen. Oké, betoltak az adminisztrációs ablakhoz. Ott addig szóba sem álltak velünk, míg kapták meg az EU tajkártyát meg az ID kártyámat. Oké, megkapták, betolt a hölgy (a lakótársam, divattervező) egy függönyös részbe, ahol nem bírtam egyedül felfeküdni az ágyra. Bent volt egy GP (háziorvos, family doctor, ahogy ő mondta), meg egy nővér. Ott már eléggé tele volt a hócipőm a következőtől: elmondtuk a történteket, tettek fel kérdéseket, de látták, hogy már nagyon szenvedek, mondtam, hogy általában injekciót kapok, szokott ilyen hányásos vírusom lenni, és utána elmúlik. Időközben a kezem ökölbe (fityiszbe szorult), és nem tudtam mozgatni csuklótól lefele (az ujjaimat semennyire), a lábaimat sem éreztem. A vége fele már nem tudtam beszélni, erőteljes gondjaim voltak az artikulációval, mivel nem mozogtak az arcizmaim sem. Ott volt az, hogy elkezdtem félni, hogy most mi a franc van. Tizenöt perc alatt eljutottunk odáig, hogy annyit tudtak mondani, hogy segítenek, és megmérték a vérnyomásom......... Utána olyan szánakozva néztek rám, hogy rossz érzésem támadt. Utána eszembe jutottak a fura kérdéseik, és rájöttem, hogy valószínűleg azt hiszik, drogos/drogfüggő vagyok. A háziorvos azt mondta, hogy ő sajnos nem hozhat döntéseket, idehívja egy kollégáját. Mondom zseniális, a sürgősségin olyan orvost küldenek hozzám, aki nem hozhat döntéseket... Szép kilátások. Időközben annyira merev lett a kezem, hogy elkezdett fájni. Valószínűleg ez volt a problémám, és kb így nézett ki a kezem (de nem teljesen, carpopedal spasm címszó alatt találtam). Oké, mindenki kiment, egyszerűen otthagytak, és semmit nem kaptam, még vizet sem. A hölgy is azt mondta, hogy úgy kezelnek, mintha drogos lennék. Már annyira fájt a merevségtől ak ézfejem, hogy üvöltenem kellett, tehetetlenségemben pedig úgy éreztem, hogy sírnom kell. Nah persze, de annyira ki voltam száradva, hogy könnyem sem volt.... Ott lett tele a tököm az egésszel, hogy fél órája bent vagyok, várok, és semmit nem csinálnak. Nagy nehezen elmutogattam, hogy én inni fogok. Életemben nem örültem még annyira víznek, mint akkor, persze esélyem sem volt megfogni a poharat, szóval itatni kellett. Így ment még 10 percig(tehát a 40. percnél járunk...), mire végre egy hölgy bejött, és megkérdezte, hogy odaadtuk-e az EU egészségbiztosítási kártyámat... Nocomment. Mondtuk, hogy igen (vagyis én csak bólogattam). Nekem kezdett múlni a zsibbadás, már remegett egy ujjam, nagyon örültem, valószínű a víz segített, annyira dehidratált voltam. Oké, még 5 perc múlva visszajött, hogy nem találják a kártyám..... hát ott azt hittem valakit megütök, nem hiszem el ezt a .... kártya mizériát. Oké, közölte, hogy átvisznek máshova, mondom jó, már majdnem két kézzel meg tudtam fogni a vizes poharat. Mialatt áttoltak, persze megint kijött a víz a menő kis zacskóba, amit kaptam.... Oké, áttoltak, ott felraktak egy másik ágyra, várnom kellett megint, jött egy doktor, hogy ő most megvizsgál, bemutatkozott az elején, kezet fogott velünk (akkor már mindhárman bent voltunk), nagyon jó, hátha történik is valami. Hát nem, kérdezgetett, megmérte a vérnyomásom, elmondtuk neki is a történteket. Oké, majd küldi egy kollégáját, aki csinál vérvételt. (Én már akkor éreztem, hogy jól leszek lassan, nem kell semmi, csak víz) Hurrá! Jóüval több, mint egy óra telt el, és eljutottunk addig, hogy vérvétel. Mondtam, hogy oké, csináljuk. Erre furcsán nézett. Lehet, hogy nem erre számított, hanem arra, hogy ellenkezni fogok. Mivel ha drogoztam volna, biztos azt tenném. Oké, vártam megint vagy 10-20 percet (ott már jobb kedvem volt, és elkezdtem poénkodni is a többiekkel, hogy ilyen nincs, tényleg csak nekem van az az érzésem, hogy úgy kezelnek, mint egy darab sz*rt és felőlük akár el is patkolhatnék? de mondták, hogy nem, szerintük is felháborító ez az egész, jelentkezzünk be, meg már mióta bent vagyok, és semmi....) és végre megjött egy újabb nővér/doktor, mitbánomisén, hogy vérvétel, mondom oké, itt a jobb kezem, nyugodtan, amennyit szeretne, most már tudom, hogy jól leszek. Levettek 6 jó nagy palack vért, 1 óra múlva eredmény. Hát jó.... Addig beszélgettünk a többiekel, nem sok érdekes történt utána. Megjöttek az eredmények: tökéletesen egészséges vagyok!!!! Jó tudni... :) Végül is nem tudták megállapítani mi bajom volt(ez még oké, nem egyszerű dolog, elismerem) de kb 2 és fél óra alatt (lehet kicsit több), egy vérvételre, két vérnyomásmérésre és egy PPG-re futotta, az azért felettébb érdekes. Ez utóbbit megkérdeztem, hogy ez az-e amit az ujjamra raktak (PPG), a nő nem tudta elmagyarázni, hogy hogyan működik, hát elmondtam neki én... :)

Visszafele hívtunk taxit, megint kaptam egy kis segítséget, a többiektől, mert nem volt annyi készpénzem, de így is bőven a nagyrészét(2/3-át) én fizettem, de nem engedték, hogy visszafizessem nekik. Azt mondták, hogy az a lényeg, hogy én jól vagyok, a többi nem számít. Nagyon rendesek voltak, mondtam nekik, hogy ha Magyarországra jönénnek, nyugodtan keressenek meg, mindent megteszek, hogy tanácsokkal ellássam őket, vagy esetleg szállást tudjak nekik adni vagy ajánlani.

A sztori nagyjából ennyi, persze így visszaolvasva nem nagyon van kihangsúlyozva, hogy mennyi ideig nem voltam képtelen csinálni kb semmit. Szerintem ennyire nem féltem még, akkor. Persze ezt olvasva sokan gondolhatjátok, hogy túlzok. Elhihetitek, én lennék a legboldogabb, ha azt mondhatnám, hogy igen, csak vicc volt, de sajnos nem az. És ugye bárkivel, bármikor megtörténhet. A tanulság ebből annyi, hogy ha láttok valakit, akinek problémája van, ne féljetek segíteni neki, ha pedig ti vagytok rosszul, valaki legyen a közeletekben, vagy minél hamarabb értesítsetek valakit, amíg még tudtok, és ha külföldön vagytok, az EU-s kártyátok (kék) mindenképpen legyen nálatok.

Elmeséltem a többieknek is, első kérdésük az volt, hogy mit kaptam akkor, ha bent voltam a kórházban, mert nem említettem semmit. Mondtam, hogy semmit. Ők mondták, hogy ez azért eléggé felháborító, hogy semmit nem adtak. Persze, értem én, hogy a sztorim alapján kellene meghozniuk a legjobb döntést, de én is erősnek érzem, hogy semmit nem kaptam. Többen is azt tanácsolták, hogy írjak a helyi újságnak, és meséljem el ezt, biztos vevőek lennének rá. Azt hittem viccelnek. Erre pedig a reply: " No man, seriously... You should write" Nem érzem úgy, hogy kellene (hiába érzem, hogy másképp is lehetett volna), de ezek után a magyar egészségügyet imádni fogom, hiába nem a legjobb és nagyon sok kivetnivalót hagy maga után, mindig kaptam valamit, még a háziorvostól is, akinél életemben először voltam...

A munkával kapcsolatban pedig... szeptember 10-én lesz a végső prezentációm, 20 percet kell beszéljek angolul, utána valószínűleg kapok egy csomó kérdést. Péntekig be kell fejezzem a prezentációmat, és közben el kell kezdjem írni a beszámolómat, amit le kell adjak az utolsó napomon. Technikai munkát már nem várnak, de most így a végén elég érdekes(értsd: szerintem jó) saját eredményeim lettek, aminek örülök. Igazából hiányozni fog a téma, szívesen dolgoznék rajta még tovább.

Jah igen, a tulaj 4 hónapot akart fizettetni 3 helyett, 3,5-be belementem, mivel egész júniust fizettem, de megkérdeztem előre az ügynökséget, hogy szeptembert csak félig kell akkor, ugye? Igent válaszoltak, most meg a tulaj fizettetni akart velem még egy fél hónapot. Írtam egy hivatalos panaszlevelet az ügynökségnek, hogy intézzék el a tulajjal, de van bizonyítékom, hogy ők tájékoztattak félre, ha így lenne, de megjegyzem, a szerződésemben semmi ilyesmi nincs.... Meg elküldtem nekik a videókat a szoba állapotáról, a válasz valószínűleg google fordítóval keletkezett, mert annyira rossz az angolsága, hogy nem igaz. Először nem értettem, mit akarnak. Bemásolom, vigadjatok ti is, feleim:

----------------------------------------------------------------------------------------

Dear Akos,

I called with the owner and you can pay your rent for the month september till the 16th of september.

So the payment of rent for september is € 186,67.

For the cleaning; if you noticed the owner when you arrived he would send someone over to clean this.

I hope this is solved about the payment, have a nice day!

----------------------------------------------------------------------------------------

A probléma tehát, hogy nem vettem észre a tulajt a szobámban... Bőgök :D Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy az én dolgom lenne kitakarítani a retket, amit maguk után hagytak. Nyilván tisztában voltak a szoba állapotával, mivel tudták a renoválást is, meg azt is, hogy nem volt kitakarítva. Tehát 14 napjuk volt, de nem csináltak semmit. No comment. Még gondolkozok, hogy írjak-e nekik vissza, hogy akkor vagy kifizetik a takarítás díját, vagy nekem nem kell kitakarítanom, amikor kiköltözök, mert ők beleegyeznek, hogy majd ők fizetnek valakit, aki megcsinálja. Az meg egy alap dolog, ha kínálnak egy szolgáltatást, akkor ez nem valami okos, hogy oké, ha a vevő szól, hogy valami rossz, de mi tisztában is vagyunk vele, hogy a szolgáltatásunk minősége rossz, akkor kijavítjuk, és ezzel mi jók leszünk. Ez sajnos nem így működik, szerintem legalábbis.

Holnap megyünk Hágába 3-an, juppíííí. Jah igen, már csak 7-en maradtunk az irodában, újabb 2 ember ment el :( Volt egy vacsi tegnap ennek "örömére", a portugál srác főzött portugál kajákat, nagyon finomak voltak! Leves, főétel, desszert... Főleg Andrej meg én segédkeztünk a főzésben.

A következő én vagyok, szeptember 15-én, 16-án pedig már otthon vagyok :)

Először is köszönöm annak a (tényleg) pár embernek, akik nem voltak lusták jelezni, hogy ők bizony olvassák a blogomat :)

A cím már így marad, későn vettem észre, hogy nem angol billentyűzetről vagyok, rövidzár történhetett.... :D Ma is írtam egy 600 (igazából csak 597) soros programot, amiben egy nyilvánvaló hibám volt csak, apró örömök az életben :) Valamint az is jó, hogy a hétvégén szépen fut a script a clusteren, és remélhetőleg mikor hétfőn visszamegyek szép dolgokat fogok látni, hibák nélkül :D 

Próbálom összeszedni, mi történt velem mióta nem írtam.

Voltunk Amszterdamban. Egynapos trip, 10-kor indultunk, group tickettel, valami 10 euró volt a jegy oda-vissza. A group ticket nagyon jó dolog, 4 embertől lehet venni, akkor vmi 49 euró körül van összesen. Minden további ember + 2,5 euró körül van pluszban, tehát 10 ember (ez a maximum) esetén elég olcsó. Ráadásul nem is kell együtt utazni hozzá! Tehát valaki elindul 10-kor, valaki csak 1-kor, nem számít. Nagyon jó dolog! Ehhez képest egy Békéscsaba-Budapest vonatút oda-vissza már 4 ezer forint fölött van diákként...:) Mondjuk Amszterdam azt hiszem 26 euró group ticket nélkül.

Nagyon jó volt, ettünk pizzát, sétáltunk a városban (fű szag, fű szag mindenhol), de nekem Bp érzésem volt a tömeg miatt. Szép város, de nem laknék itt. Ellenben...

... voltunk Utrechtben az előző (amszterdami kirándulás utáni következő) hétvégén. Ha választanotok kell Amszterdam és Utrecht között, ne vaciláljatok Utrechtbe menni! Sokkal szebb és sokkal nyugodtabb város! A többiek is ezen a véleményen voltak, tényleg gyönyörű. Nah itt tudnék élni! :) (És van jó pár macska az utcán :P ) Andrejt az első jól meg is karmolta, nekem egy másik jött udvarolni, aki nagyon szeretetéhes volt :D Hálistennek ennek esze ágában sem volt hasonlót csinálni :) Kávéztunk a víz(kanális) mellett, nagyon hangulatos. Mindenkinek ajánlom! :)

Ezen a héten 3-an is itthagytak minket, mivel lejárt a szerződésük, egyikőjüknek pedig már munkája is van :) Szóval volt jó sok süti.... :) Következő héten még 2-en fognak menni :( Azért elég szomorú dolog, egyre üresebbnek tűnik az iroda. Csütörtökön volt egy közös vacsora is a többiekkel, elmentek pizzáért egy új étterembe, 4.75 euróért összehasonlíthatatlanul jobb pizzát kaptam, mint otthon bárhol. 32cm-es körüli volt (kicsit nagyobb), de hú, megszólalt. Pedig éhes sem voltam... :) Nagyon jól éreztük magunkat, készült pár szörnyű fotó is :D

Egyik lány, aki most fejezte be a munkát, Bp-re megy nyaralni a barátjával, és én látom el őket tanácsokkal :D Egy másik srác pedig Svédországba megy utolsó félévre tanulni, októberben pedig ő is jön Bp-re pár napra, lehet összefutunk. Andrejnek is mondtam, hogy undorítóan olcsó az Eindhoven - Bp járat szeptember-október környékén, jöhet nyugodtan, szállást meg tudom neki oldani, és akkor már azért sem kell fizetni.

Holnap megyek Holi Festivalra, ami egy Indiában őshonos ünnep. A lényege, hogy rossz ruhákba mennek az emberek és "színeket" dobálnak egymásra. Paradicsomot, tojást, festéket, vagy egy óriási kádat teleengednek vízzel és festékkel, és locsolják egymást. MINDENKI ezt csinálja aznap, közben meg valamilyen gombás (hasonló mint a fű, de állítólag ebből 5 legalább kell, hogy valaki furcsán érezze magát, szóval nem olyan erős) italt isznak. Persze ez nem megengedett ezen a fesztiválon és nem is terveztem hasonlót. Egyébként a TU/e egyetemen lesz elkerítve pár ezer (konkrétan 20000, igen, jól olvasod :D) m^2. Sikerült félárú jegyeket szereznünk, így nem 34 euró hanem csak 17, ennyit nekem bőven megér. Mondjuk esőt mondanak holnapra, de hát ez van, mindenképpen ki kell próbálni, szerintem nagyon vicces lesz :)

Honlap itt, trailer itt, érdeklődőknek pedig itt a kicsit realisztikusabb verzió :)

Jah igen, egy kicsit felháborító, hogy a tulaj mit meg nem enged magának, de ezt inkább ki sem fejtem itt, mert csak felidegesítem magam... De a lényeg, hogy rossz emberrel kezdett :)

Mindenkinek szép hétvégét! 

Jó régóta nem írtam... Megpróbálok visszaemlékezni és pótolni mindent, valamint a cím eredetére is fény derül :)

Voltunk északon a tengerparton, ahol természetesen elaludtam oldalfekvésben, így csak a baloldalam égett le :D Még mindig hámlok, pedig ez 3(4?) hete volt, mielőtt beteg lettem. Egyébként gyönyörű az egész, homokos, tele sirályokkal (amik egyébként nagyon szemtelenek). A víz meg rohadt hideg volt.... De vagy 6x bementünk, ha már itt vagyunk. Igazából nem csináltunk semmi értelmeset, pihentünk, söröztünk, meg beszélgettünk. Vonattal mentünk, van csoportos jegy lehetőség, 10 ember fölött 6.5 euró fejenként oda vissza, ami potom ár, tekintve, hogy elég messze van.... :) De a többiek előbb megvették a helyi szupermarketben a jegyet 17 euróért, mi meg összeszedtünk pár embert szóval 4-en vettünk csoportos jegyet, így 12 euró volt oda-vissza, ami egyáltalán nem vészes. A hely neve Hoek von Holland.

Egyik nap voltunk geocachingelni, megmutattam nekik, hogy működik. 3 ládára kalibráltuk magunkat, 2 meg is lett, a harmadikra volt egy hint, valami "faeces lupus"... stb valami, gondoltam latinul valami fát jelent. Aha, konkrétan kutya sz*rt, hollandul. Well done, Ákos. Természetesen nem volt velünk senki, aki tudott hollandul, így megnéztem a szótárban, s volt is ott egy szemetesszerűség, amibe gyűjtötték kis zacskókban a produktumot. Nem találtuk meg a geoládát, maradjunk annyiban :D Mindenkinek nagyon tetszett, már nyaggatnak, hogy mikor megyünk legközelebb :)

Volt a születésnapom is harmadikán (24 lettem, jézusom :D ), gondoltam elmegyek biciklizni valahova összevissza, de egész hétvégén esett...Otthon ülős party volt, a többiek mind elfoglaltak voltak, szóval olvastam, meg filmet néztem. Végül csináltam sütit a többieknek az irodába, mindenki el volt ájulva tőle, és a receptet akarta. Pedig ennél egyszerűbb dolog nem nagyon van a világon. Mondjuk az sokat segített volna, ha a kemény 5 darab hozzávalóból egy hozzávalónál több található meg Hollandiában :D De megoldottam, csak kísérletezni kellett :) Apropó, kaptam levelet Jankától, ami tartalmazott egy zokniból készült teknőst, ami életem legszebb ajándéka :))) , meg egy könyvet, Vérmacska a címe. Igazából egy macska életéről (Alfimacsek) szól, fb-on megtalálható, van blogja is, egyszerűen zseniális! Persze aki nem szereti az obszcén szavakat, annak kerülendő, egyébként sírva nevetős. Én szinte minden alkalommal hangosan "sírok" rajta, amikor olvasom :) 

Érdekességek: A glasgowi egyetem rektora Edward Snowden, Andrej mesélte, mennyire értelmetlen dolog volt megválasztani. Továbbá náluk nincs olyan, hogy elbuksz egy tárgyat. Akármilyen rossz jeggyel is, de át kell menned, vagy kirúgnak. Nincs keresztfélév meg minden lópikula, egy esélyed van. Említette is, hogy náluk nincs olyan, hogy oké, most akkor ezt a leadási határidőt kitoljuk magunknak, mert inkább sörözünk. Támogatnám (viccen kívül) ennek a hazai bevezetését is, kíváncsi lennék a visszhangjára (is), abban viszont biztos vagyok, hogy sokat javítana. De ebbe most ne menjünk bele.

Beszéltem egyik kollégámmal, hogy meglátogatom Nepálban tavaszi szünetben (gondolom hogy kitaláltátok, hogy ott lakik). Miután mondta, hogy a krokodilok ott szoktak napozni tőlük nem messze a folyóparton, akkor már kicsit elment a kedvem :D Amikor meg a mérges kígyókhoz ért, akkor már főleg... :D De gyönyörű az egész ország, és közel van India is. Az indiai kollégáim pedig mondták, hogy legfeljebb 2 euróból étteremben olyan vacsorát kapsz, amit nem lehet megenni (mert olyan sok). 60 centért pedig egy sima főételt, ÉTTEREMBEN! A lakótársam pedig azt mondta, hogy a közétkeztetés nagyon rossz volt náluk (valamelyik indiai egyetemen), havi 2!!! eurót sem fizetett érte. Megdöbbentő.

Jah igen, megtanítottam a többieknek a legfontosabb magyar szavakat. Sör és cica. A cicát nagyon aranyosan mondják :D :D

Amikor átutalták a fizetésemet a magyar számlámra és megláttam... hát nem mondom, hogy nem ért fülig a szám. Kívánok mindenkinek hasonló érzést! :)

Ma voltam önkéntes egy kísérletben. Jah igen, azt elfelejtettem írni, hogy a közös helyiségek tele vannak rakva olyan hirdetésekkel, hogy önkéntesen részt lehet venni egy csomó kísérletben (persze ingyen). Az enyém vicces volt, mivel egy csomó érdekességet mondtam nekik arról, amit mértek, mivel véletlenül én is értettem hozzá, ráadásul sok újdonságot is sikerült mondanom a PhD-seknek, hogy miért olyan, amilyen, főleg az én esetemben, ami vizsgáltak. Érdemes tanulni :P

Hétvégén valószínűleg Amszterdamba megyünk, már alig várom :)

Jah igen, a cím jelentése: jó étvágyat, természetesen hollandul, amire már reflexből rávágom, hogy "dank je wel" (dánkjávell :D ). Nem szeretem a holland nyelvet. Krákogós, irritáló. Ennek ellenére nem akarok hazamenni, nagyon megszerettem itt mindent. Bár augusztus végén a társaság fele végez itt, látom kicserélődni az egész irodát, új emberek jönnek, furcsa érzés. Apropó, jött egy új lány, német.

Ami ebbe a bejegyzésbe nem fért bele.... az kimaradt. :)

Ui: ha elolvastad ezt a bejegyzést, ne légy rest és nyomj egy lájkot fb-on, persze csak ha nem vagy szégyenlős, én mindenképpen örülnék neki: őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki olvassa, és hogy jön ki a majdnem 50-es látogatottsági átlag :) (a családomon kívül nem hittem egyébként, hogy bárkit is érdekelni fog majd, ők kihagyhatják ezt a procedúrát :D )

Régóta nem írtam, ennek több oka is volt, főleg otthoni dolgok, de senkit nem traktálok vele, ez maradjon az én problémám.

Előző hét pénteken tartottak az indiai srácok egy főzőcskézős, összegyűlős estét, ami nagyon jól sikerült! Nagyon rendesek is voltak, együtt előkészítettünk mindent, utána végig az egyik srác (aki nagyon jól főz) tálalt és főzött meg mindent, alig engedte, hogy segítsünk neki miután mindent felvágtunk, és csak hozta, és hozta a kész ételeket.... Vendéglátás level over 9000. Megkérdezte, hogy mennyire szeretném csípősre. Aztán rájött, hogy simán megettem egy nagyobb chili paprikát, szóval eszébe jutott, hogy nekem aztán mindegy :D Én mondtam is neki, hogy én úgy eszem, ahogy ők szeretnék, végül is mindent ki kell próbálni. Az ebédhez mindig hoznak főzött kaját otthonról, és mindig végigkínálnak mindenkit, elég csípősre csinálnak mindent. A magyar konyha ehhez képest egyáltalán nem "hot and spicy" :)

A munkáról nem nagyon tudok mit írni, elvagyok, csinálom a dolgom napi 8 órában, tegnapelőtt megdicsért a témavezetőm, hogy nagyon tetszik neki a munkám :) A többiek pedig megjegyezték, hogy drasztikusan javul az angolom is, ami azért nem hátrány, valljuk be. Egyébként beszélgetve a többiekkel az a benyomásom, hogy ők másképp tanulnak külföldön. Nekik nagyon sok projekt munkájuk van, amit egyedül, vagy másokkal együtt kell megcsinálniuk, és ezáltal kicsit elmaradottnak érzem magam tőlük. (Jah igen, náluk nincs másolás, és csalás... Azonnal kivágják őket az egyetemről, ha ilyesmit csinálnak, ez a különbség...) Viszont így, hogy két egyetemre is jártam (hiába nem fejeztem be az egyiket), így úgy érzem tudásban nem maradok el tőlük (sőt, sokszor tudatosul bennem, hogy igazából minden másik diák munkájához értek, még ha nem is ugyanazon a szinten, de azért jó érzéssel tölt el), csak gyakorlatban. Míg én megtanultam egy csomó dolgot, ők tudják ugyanazt alkalmazni komplexebb problémákra. De nagyon jó, mert tudunk egymásnak segíteni, én általában ötleteket adok a többieknek (már sikerült pár problémájukat megoldanom :) ), de sokszor kérdezzük meg a másiktól, hogy hogy megy, vagy csak megkérjük a másikat, hogy magyarázza el, mit csinál éppen. Nagyon tetszik a légkör! 

Tegnap elbúcsúztattuk az egyik indiai srácot, akinek a szerződése előző hét csütörtökön járt le, és pénteken már egy másik német srác jött a helyére. De elmentünk együtt egy török gyorsétterembe, majd kiültünk sörözni és enni az egyik parkba. Beszélgettünk, hogy ki milyen játékokat ismer, vagy milyen dalokat. Volt egy pár érdekes :D Érdekes módon a portugálok kicsit hasonlítanak a magyarokhoz. Ők is használják a "pivotelem" szót :D Természetesen a sörről jutott eszükbe, hogy Magyarországon is így hívjuk-e a sört, hogy pivot. Meg az "s" betűt elég jól tudják ejteni, szóval a "biztos" szót úgy mondja, mint egy magyar, meg nem tudnám különböztetni.  Nah igen, utána találtunk egy gumilabdát... Cipőt, zoknit le, focizzunk :D Nagyon jól elszórakoztunk, mindenki kellően piszkos (mocskos) lett, szóval jó volt :) Csináltam képeket, de nincs kedvem feltöltögetni őket, szóval megmaradnak nekem :P

Ezen kívül kicsit betegnek érzem magam, mert fáj a bölcsességfogam (meg be vannak kicsit gyulladva a nyirokcsomóim, és igen Anya, már vettem be rá valamit :D), ami már szenved egy ideje, hogy kibújhasson. Erre a lakótársam ajánlott szegfűszeget, hogy alvás közben tartsak egyet a számban, és ennél jobb dolog nincs a fájós fogakra, és adott egyet reggel, igaz azt csak 20 percig tartottam a számban, mert a munkában azért mégsem mutogattam :D Mindenesetre lehet kipróbálom este.

Igazából ennyi történt, a többi csak "unalmas" munka. Bár ahogy leírtam ezt, eszembe jutott egy pár dolog. Megkötni az egészségbiztosítást is egy kaland volt, aztán a People Services-zel lemeccselni, hogy fele annyi fizetést kaptam első fél hónapra, amennyit kellett volna, és legyenek szívesek korrigálni. Letakarítottam a biciklimet röpke 3.5 óra alatt :D De most már legalább kinéz valahogy. Az előző tulaj adott hozzá olajat is, szóval az is megvan. Természetesen az utolsó 10 percben elvágtam az ujjam egy kiálló fém darabbal... :)

Költségekről egyébként, hátha valaki kíváncsi rá: Normális szobát 350 euró/hó alatt nem kapni. Ha nincsenek nagy igényeid, havi 250-300 (inkább 300 és fölötte) euróba kerül a kaja stb (úgy együtt minden). Használt biciklit 50-100 euró között érdemes venni. Erről az jutott eszembe, hogy a búcsúbulin valami Capsalon nevű dolgot ettem, ami hasonlít a gyros tálhoz, és kb akkora is, 5.5 euró volt. A fél literes Heineken 0.98 euró, a kenyér 1 és 2,5 euró között van attól függően, hogy milyen fajtát és mennyit veszel. Van mazsolás kenyerük, reggelenként azt eszem :) Jah igen, ami még észrevétel: Itt a legolcsóbb termékek össze sem hasonlíthatók a Tesco gazdaságos és Spar Budget "márkajelzéssel" ellátott dolgokkal. 3.5 euróért vettem Bio mézet, 450 grammos, de ezen legalább érzem, hogy tényleg méz, és ez a legolcsóbbak közül volt. 

Jelenleg ennyi jutott eszembe, majd ha megint lesz ihletem és erőm, írok.

Vasárnap voltunk a városközpontban Hollandia - Mexikó meccset nézni. Nah igen, erre mondják, hogy összetartás. 10 emberből csak egy nem volt narancssárgában. Én az egyik tizedik voltam... :) A két gólnál annyi sört kaptam a ruhámra/fejemre/nyakamba, mint még soha :D Nagyon durva látni, hogy Magyarországon nincs ilyen, de itt mindenki, az öregektől a legfiatalabbakig a városközpontban volt és szurkolt. Mikor rögtön meccs után elindultam haza, senki, ismétlem, senki nem volt a városközponton kívül :D 40 percet sétáltam úgy, hogy egy lélekkel nem találkoztam. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy a hollandok nagyon udvariatlanok, mind közlekedésben, mind a a sorbanálláskor. Ha segítséget kérsz, rendesek. De folyamatosan neked mennek, furakodnak, ha át akarsz menni valahol, az erősebb kutya.... elve érvényesül. Még egy rossz tapasztalat: vettünk 1-1 sört Andrejjel, erre 10 euróval fizettem és nem adott vissza a csaj (valószínű levágta, hogy nem idevalósi vagyok, mivel angolul kértem). El is tette mindet, én pedig megkérdeztem tőle, hogy ezt most komoly-e. Ő pedig rám se hederített és szolgálta ki a többieket. Előttem is csak a felébe került, meg utánam is. Szóval egy kicsit csalódott voltam... Gyűlölöm az ilyesmit (és nem csak azért, mert velem történt meg, legyen boldog vele)

A mai nap eseménydús volt. Reggel még észrevettem, hogy Helga írt fb-on, hogy éppen Excelt tanul és már nagyon késő van :D Ma gyalogoltam 14 km-t a google maps szerint... Elmentem dolgozni, ma végre specifikusabb feladatokat kaptam és 2 hetet rá. Utána gyalogoltam a város ellentétes végébe, és megnéztem egy biciklit, amit meg is fogok venni. Átvadontam valami réten, meg volt egy csomó tyúk is némely háznál, kb olyan érzésem volt, mint Csorváson, csak egy kicsit szebb kivitelben, de furcsa volt látni, hogy Eindhovennek van ilyen oldala is, főleg a High Tech Campushoz elég közel. Komolyan olyan volt, mintha egy faluban lennék. A biciklit nyolcvan euróért akarta eladni a srác, mondtam, hogy hetvenért nem nézek másikat sem, elviszem ezt csütörtökön (ő pénteken utazik vissza Portugáliába). Mondta, hogy mire hazaérek, eldönti. De belement. Egyébként erről (és erről) van szó. Elég kényelmes (és csak úgy suhan), ki is próbáltam, az ülésen állítani kell majd, de 2 és fél hónapra teljesen jó lesz. 2 lezáró (nem, nem lakat :D) van hozzá, ami itt teljesen általános. Utána hazasétáltam a változatosság kedvéért. Kb 3 órát kutyagoltam ma, bahh. De csütörtöktől vége :)) És utána meglátogatom a környékbeli városokat végre :)

Érdekesség: vasárnap feltűnt, hogy a fiúk kezet nyújtanak a lányoknak (igazából Dorinnak aki a barátjával volt ott, az irodában ő ül mellettem). Én meg elmeséltem nekik, hogy ez Magyarországon nagyon udvariatlan dolog, ha a fiú nyújt kezet a hölgynek, és nem a hölgy kezdeményezi azt. Náluk egyáltalán nem az :D Meg névnap sincs náluk!!!!!!!! El kellett magyarázzam, hogy bizonyos nevekhez bizonyos napok tartoznak az évben. EZ MIIIII? :D Az oké, hogy a szaloncukor.... de még névnap se? Nem hiszem el :D Ez onnan jött, hogy az egyik kínai lánynak ma volt a születésnapja, ezért hozott sütit. Én megbeszélésen voltam, ezért csak később jöttem, és megkérdeztem, hogy születésnapja vagy névnapja van-e. Jött a kérdés: "What is nameday?" Én meg teljes sokkba kerültem. És csak Andrej tudta, mert náluk Lettországban is van, de ők nem nagyon ünneplik.

Azt is nagy nehezen sikerült elmagyarázni, hogy az is udvariatlannak számít nálunk (pár esettől eltekintve persze, mivel van olyan, amikor nem), ha nem a nő ajánlja fel a tegezést, hanem a férfi. De angolul senki nem tudta megmondani, hogy van az, hogy tegezni (nekem is csak németül jutott eszembe, hogy "duzen", legalábbis remélem még nem hagyott cserben a tudásom). Esetleg valaki tudja? :D

A találkozóról: a témavezetőmmel meg egy másik ezért a projektért felelős emberrel találkoztam. Nagyon trén sikerült kifejeznem magam sok esetben angolul, de nem szóltak egy szót sem, sőt, segítettek, és egyáltalán nem néztek le, végighallgattak, megvárták, míg befejezem, és velem együtt gondolkodtak. Ha kérdeztem valamit, amit nem értek, vagy nem teljesen világos, mindenre készségesen válaszoltak, és nem az volt, hogy csak úgy jó, ahogy ők csinálják, más nem gondolhatja jól. Sőt, sok dolog van, amit ők sem tudnak, és nem szégyellik bevallani. Ha az egyetemen rámutatsz valakinek a hibájára, általában sértődés a vége, és nem köszönik meg, hogy kijavítottad őket (kivétel a tanárok, mivel tőlük azért furcsa lenne ha nem ezt tennék...). Még akkor is jó élmény volt, ha nem tudok mindent kellően szépen kifejezni angolul, de akármikor megértetem magam, hogy mit akarok. Kezdetnek ez is elég :)

 Ami még eszembe jutott és vicces. Lehet látni, hogy kik a diákok ebédnél :D Mivel ők csak levest esznek (vagy azt sem) és viszik a kaját magukkal. Én nagyon burzsulynak számítok a levesemmel (1.81 és 2.16 között van, euró ofc) meg az 1.2 eurós kis szendvicsemmel :D Ehhez képest az rendes dolgozók közül nagyon ritka, hogy bárki is 10 euró alatt vegyen valamit. Igen, mindenki vonja le, amit szeretne... :) 

Mára ennyi, asszem nem lesz probléma az alvással :)

Hallgassátok ti is! :)

 Jah igen, akik esetleg nem fb-ról értesültek a blogomról, a mai fárasztó viccem:

"eljött az idő, hogy bemutassam a holland haveromat :D bár bevallom, egy idő után kicsit száraz a humora..."

Íme

Ui: az elgépeléseket nézzétek el :)

Régen nem írtam, főleg azért, mert a CCS miatt fent kellett maradjak hajnalban a hétvégén, ezért az egész hetem megpecsételődött... Amikor ki akartam aludni magam, akkor a "kedves" lakótársam 1 emelettel alattam elkezdett skype-olni, és mivel a net egy kalap "NEMALEGJOBB", ezért 2 percenként vagy 10 mp-ig hallgattam, ahogy kicsöng... Neeem, nem voltam ideges... :) Természetesen fülhallgató és mikrofon nélkül, szóval az egész beszélgetést(értsd: üvöltözést) élvezhettem. Tényleg nem tudom felfogni, hogy felnőtt embereknek nem fordul meg a fejükben, hogy este 10 és hajnali 1 között (inkább reggelig) NEM zavarom a másikat, aki aludni akar. De meg sem fordul a fejükben, hogy ez hangos... Lehet engem tanítottak meg ezekre a dolgokra rosszul, de én figyelni szoktam erre.

Még mindig gyalog járok, mert a lakótársam, aki állítólag bizniszel biciklikkel, nincs itthon. Ma írtam egy hirdetéssel kapcsolatban valakinek, mert a telefonszám amit megadott nem is él, de nagyon értelmesen odaírta, hogy "Bellen smsen whatsappen", ami annyit tesz, hogy hívjon, írjon sms-t vagy írjon whatsappon (tel. applikáció, ahova a telszámod az azonosító, ez alapján tudsz partnerekkel beszélgetni)... Nah igen, e-mailt írtam, nem hiszem, hogy válaszolni fog bárki is.

A munka eddig elég vicces (windows alatt MATLAB out of memory hibát dob, ezért linuxon kell szórakozzak, nah az is megér egy misét, ld. kicsit lejjebb), mivel elméletileg még mindig nem tudom feldolgozni az adataimat. Nah hát igen, de aki ennyit foglalkozott a számítógéppel gyerekként, mint én, az mindig talál valami megoldást :D

Linuxra visszatérve: elképzelhetitek a fejem, mikor próbálom a matlabos gyorsbillentyűket használni, és nem működnek, emellett egy angol billentyűzetem van... Mint aki először gépel, úgy nézhetek ki néha :) Még szerencse, hogy át lehetett állítani windows-os módra a gyorsbillentyűket. Mindig tanul valamit az ember. A teljes problémát nem akarom leírni, de nagyon vicces :) 

A többiek nagyon jó arcok még mindig, mindig megkérdezik, hogy haladok (de egymástól is), és simán kérnek a másiktól segítséget, és mindenki örömmel segít vagy ad tanácsot a másiknak. Pénteken mentünk pingpongozni, miután végeztünk. A mellettünk levő épület aljában van egy asztal, tök jó volt.

Az indiaiakat kicsit (nagyon) nehezen értem meg elsőre, de egyre jobban megy. Egyik srácnál (vele szoktam sokat beszélgetni) mindig vissza kell kérdezzek, tiszta ciki :D De tényleg nem értem, csak ha lassan mondja. Viszont mindig elmondja másodszor is, lassabban vagy máshogy, szóval nem mutatja egyáltalán jelét, hogy idegesítené, sőt, nagyon segítőkész. Egyébként nagyon furcsa érzés a leghülyébbnek lenni angolból, főleg az az idegesítő, mikor valamit tudom, hogy tudok, de nem jut eszembe, vagy valami nagyon hétköznapi dologról nem tudom hogy mondják :D De most már én is észreveszem, ha ők hibáznak. Igazából ha magamnak próbálok válaszolni valamire, akkor gyorsan megy, de a kiejtésre annyira koncentrálok, hogy közben elfelejtem, mit és hogyan akarok mondani :) A lényeg, hogy egyre jobban megy. Amikor nem tudok valami szót, akkor megkérdezem Andrejt :D, meg készségesen ki szokott javítani, mondtam neki, hogy nyugodtan, még örülök is neki. De ő sem tudta hogy mondják a csomagtartót a biciklin (még mindig nem tudom). Még néha eszembe jut, hogy érdekel, hogy jobban is mehetne, de utána rájövök, hogy nem :D "Játszva" tanul az ember.

Igazából ez nem itt kint, hanem otthon történt, de leadtam (értsd: Janka leadta) a köztársasági ösztöndíj pályázatomat, amit úgy csináltunk, hogy az igazolásokat megírtam, akiknek kellett, Janka aranyosan felkutatta őket, aláírták, meg egy üres pályázati adatlapot hagytam otthon aláírva, ő pedig kitöltötte. Eldöntöttem: olyan nincs, hogy nem nyerek :) Két elég jó átlagom van, egy plusz(összesen kettő, de az elsőt nem számolják) középfokú nyelvvizsgám, csináltam felügyelt önálló tanulást, egy beküldött cikknek vagyok a társszerzője (nem tudom, hogy szokás mondani, de nem én vagyok az első szerző), konferencián adtam elő, emellett elég sok nagyon jó sporteredményem is van a futsalnak köszönhetően. Neeeem, olyan nincs, hogy ez nem sikerül! :)

Ami még eszembe jutott, hogy az indiai srác (Bishal) mondta, hogy Budapesten volt egy koncerten egyszer, megtetszett neki egy szám (annyit tudott belőle, hogy valami "fókusz lolá"-hoz volt hasonló a refrén), és nem tudja sem a banda nevét, sem semmi mást, de mondtam, hogy kiderítjük, hogy melyik szám tetszett neki, és megszerzem :D 2011-ben történt egyébként. Megpróbáltuk shazammal, de nem sikerült :D

Jah igen: többen is jelezték, hogy szerintük nem is olyan rossz ez a szoba :D Hááát, igazából erre úgy tudok reagálni, hogy a képek nem adták vissza "teljesen" (ezt átélni kell, nem látni), de a padló tele van morzsával, kosszal, félig fehér/sárga a padló mindenhol (eredetileg ilyen barnás asszem), kivétel az én szobám, ahol felszedtem(és még fel lehet szedni). A másik az, hogy amíg nekem kell itt laknom és nem másnak, addig tényleg nem olyan szörnyű :P A falon elég undorító foltok vannak, amihez soha nem nyúlnék, az alsó szint meg csupa sár, de a hűtőt is csak úgy nyitom ki, hogy nem veszek levegőt, míg el nem hagyom a helyiséget. A fürdőt le akartam fényképezni, de egyszerűen fúj :D Szóval tényleg sok helyen laktam már, ahova tudom, hogy más nem biztos, hogy betette volna valaha a lábát is, de ez azért tényleg a Barossnál is rosszabb (mondjuk a barosst szerettem). A TTNY-es penész a sarokban nem volt ilyen rossz. A net khm.. elég rossz, minden áthallatszik, a szobámban levő csap néha magától elkezd "mostakkorfelrobbanokjó?"-t játszani, hajnalban elég idegesítő. A szobám előtt levő füstérzékelő napi 3-4x random bekapcsol... Nem tudom miért, de valamelyik nap mikor felértem a szobámhoz, elkezdtem fuldokolni, valami fojtogatott, és kicsit füstszag volt, nah de akkor nem riasztott be... gyorsan kinyitottam az ajtót és bejöttem. Van egy szellőző, ami pont az ajtóm elé jön, elég furcsa volt, mi jöhetett be, de nem voltam valami jól utána 2-3 percig.

Jah igen, októberben az őszi szünetben el akarunk repülni valahova Jankával. Ha bárkinek van ötlete, és esetleg volt októberben valamelyik évben valahol, ami nagyon tetszett neki, ne habozzon írni! (Persze elég valószínű, hogy senki sem fog, de a remény hal meg utoljára (a sejtszintű enzimműködés után természetesen) :) )

Ma megnéztem a Könyvtolvaj c. filmet. Érdekes volt, de még egyszer nem nézném meg, igazából a vége nekem semmit nem adott. Nem akarok spoilerezni, ezért csak ennyi. De a könyvet mindenképpen el akarom olvasni :)

Holnap lehet elmegyünk közösen egy Irish pub nevű szórakoztatóipari egységbe a többiekkel, mert Holland meccs lesz.

Uhh, visszaolvasva (igazából nem is olvastam vissza :D ), elég hosszúra sikeredett. Legyen elég ennyi mára, pacsi!

Ekkora (óriási) CCS party van. Én és a 2 literes kannás tej. Meg a MATLAB, természetesen.

(Még mindig nem értem, mi értelme volt kiadni projektet a vizsgaidőszak kezdete után.... Ezzel továbbra sem értek egyet.)

Régen írtam, egyrészt mert fáradt voltam, másrészt meg nem is történt olyan sok minden. Most kaptam meg lényegében a 3 hónapos feladatomat, amit kicsit alul specifikáltnak érzek így elsőre. Körülbelül: tessék, itt van extrém mennyiségű adat, értékeld ki, x időnként számolj be róla, mire jutottál. Persze ha kérdés van, ne szenvedj, kérdezz nyugodtan. Lényegében ez az, ami hiányzik az egyetemről (Mo-on legalábbis). Itt egy probléma, keress rá saját megoldást. Mindig rendesen specifikálva kaptunk meg mindent, és sosem éreztem azt, hogy tényleg egyedül kellene valamit megcsinálnom, talán a CNN-nél volt ez, de még ott sem éreztem ezt teljesen, hiszen nem kellett elmagyarázni, miért jó, miért erre gondoltam, nem kellett dokumentáció, stb. A többiek pedig azt mondták, hogy náluk az összes projekt házi ilyen volt, hogy megtanulták az alapokat, ami kellett, de nem csak azt kellett megvalósítani, hanem saját ötleteket és gondolatokat kellett belevinni, különben nem kaptál jó jegyet, ami szerintem érthető is. Ez már kicsit jobban méri az intelligenciát/kreativitást/analizálóképességet/precizitást, akármit. Nah ez szerintem hiányzik Mo-on. Persze másrészről ki lesz az, aki vállalja, hogy 100+ emberrel foglalkozik esetlegesen egy kurzuson belül, és mindenkinek egyéni ötletei vannak, felfogni a gondolatmenetüket, és segíteni, ha elakadtak... Nah igen, tradeoff.

A másik. Cikket olvasni, értelmezni, KRITIKÁT megfogalmazni tudni kell, és fontos. Miért gondolom így? Például azért, mert az egyik srác most talált egy alapvető hibát az egyik cikkben, ami igaz, hogy 3 nap számolás eredménye volt, mégis mindent megváltoztat a munkájukban :) Ez is hiányzik szerintem az egyetemen. Én sosem emlékszem, hogy valaha (a szakdolgozaton kívül, ahol azért a kritika megfogalmazás sok esetben kimaradt, csak leírtuk, hogy ki mit csinált hivatkozásokkal, de a kivetnivalót a módszereikben/akármiben nem írtuk le) kellett volna ilyesmi csinálnom. Pedig tényleg fontos, hogy az ember különbséget tudjon tenni jó és rossz cikk között. Én szívesen látnék ilyen feladatot sok tárgyból, ahol beszámolót kellett készíteni vagy cikket feldolgozni, de ilyet sosem kértek, ami szerintem nagy hiba. Mindehhez itt egy szerintem elég jól összeszedett, hasznos és releváns írás.

Szóval elég összetett, amit csinálnom kell, kicsit olyan érzésem volt, hogy "erre nem vagyok képes, de tudom, hogy úgyis meg fogom csinálni". Mert sokszor ez van. Igazából a feladat tetszik (igazából egy óriási nagy kihívás), elméletileg (!) mindent tudnom kellene hozzá... majd meglátjuk. Az biztos, hogy ha jól fog sikerülni ez a 3 hónap, akkor az mindenképpen előny, ha esetleg vissza szeretnék jönni.

Kellett Dutch Social Numbert igényelnem, hogy ne toloncoljanak ki az országból, és kapjak fizetést. Andrej felhívta őket, hogy foglaljon időpontot, de nem sikerült 2x sem. Vmi automata rendszer jött be, nem értettük, pedig valakivel beszélt is előtte. Utána egyik srác foglalt nekünk időpontot hollandul. Elmentünk, kiderült, hogy Andrej ott lakik a városházával párhuzamos utcában, kúszva 2 percre :D Nah mindegy, szóval kellett hozzá születési anyakönyvi kivonat, útlevél/ID card/jogsi és szerződés arról, hogy tényleg bérlek itt szobát. Nah igen ám, de csak ha 4 hónapnál tovább maradok... Ezért nekem másik időpontot kellett volna foglalnom, meg másik számot kérni, ezért az ügyintéző bácsi segített, és megcsinálta helyettem, így megkímélt jó sok bonyodalomtól. És még angolul is elég jól beszélt, szóval tényleg segítőkészek az emberek :) Igazából egyszerű volt, sokkal rosszabbra számítottam. Utána elmentem, és vettem végre ágyneműt (7 euró volt a pillow cover 2db meg a legolcsóbb lepedő (bedsheet)). Nah ez is megvan, kimostam őket, most száradnak.

Biciklit még mindig nem vettem, mert az egyik lakótársam igaz foglalkozik vele, de elég magának való, pl senki nem tudja a nevét :D Nah mindegy,majd holnap bekopogok hozzá.

Találkoztam még két lakótársammal, egyik ugyanúgy gyakornok a Philipsnél, Zoltánnak hívják és francia, és ismer pár magyart :D Nem sokat beszéltünk, sietett el, mert a franciák játszottak a vb-n :) A másikkal ma délelőtt találkoztam, igazából semmit nem értettem abból, amit beszélt :D Nah mind1, annyi biztos, hogy ő nemsokára hazautazik Németországba (bár ebben sem vagyok biztos...).

Pénteken voltam sétálni a környéken, fényképeztem sokat, voltam a cirkusz felé, a Philips Stadionnal (PSV Eindhoven) szemben meg láttam ezt (SW fanok előnyben :) ). A környékünkön meg ezt az ismeretlen objektumot (Evoluon a neve, fogalmam sincs, miért vagy mi ez, interneten meg nem néztem még meg, biztos nem nehéz megtalálni :D), előtte meg a tér tele van nyulakkal :)) Őket nem lehet lefényképezni, mert nagyon gyorsan eliszkolnak a kerítés közeléből. Így néz ki hátulról. Nagyon tetszik az ég és a felhők Hollandiában, élmény felnézni. Néhány random kép még: 1, 2, 3.

Most hirtelen nem jut más eszembe. Ha kimaradt valami, vagy szerkesztem ezt, vagy pedig pótlom a következőben. A cím pedig igazából így visszaolvasva nem is fedi teljesen azt, amiről írtam, de ez már így marad :)

Ui: Bocsi a képekért, ugye mindegyik a telefonommal készült és nem szerkesztem őket most, hogy nincs rá annyi időm. De majd fognak felkerülni ide meg ide (ez a 2. fb-os, ajánlott a végéről kezdeni :), reklám helye), ezek szerkesztve vannak és szintén ugyanezzel a telefonnal készültek :)

Ez a tábla van kirakva a High Tech Campus bejáratánál. Meg ez. Ma is gyalog mentem, laptoppal sem volt vészes ez a 45 perc séta. Elmentem megcsináltatni a badge-emet (belépőkártya), ami természetesen első alkalommal nem működött :) A recepción azt mondták, kb 1 óra és okés lesz, igazuk volt. Még mindig nagyon rendes mindenki. Amikor okos módon később rossz helyre csippantottam a kártyámat 3x is, a mögöttem álló fiatal srác elmagyarázta, mit rontok el, és beszélgettünk a kajáldáig.

Beértem kb 9:30-ra, gép még nem volt. Megnéztem, amit meg kellett a 10 órási meetingre (igazából nagyon irritál ez a szó, de jobb, mint találkozót írni). Megismerkedtem a csapattal, amelyikben dolgozni fogok. 2 és fél óra volt, én főleg csak megfigyelő voltam, jó volt a hangulat, azt hiszem erre mondják, hogy ők fluent-ek (folyékonyan beszélnek) angolból. Kicsit lefáradtam, mert végig oda kellett figyelnem, mert egyrészt érdekelt, másrészt nagyon bonyolult a téma. Erről az jutott eszembe, amikor a témavezetőm bemutatott a többi diáknak, akkor mondta, hogy én fogok ezzel a résszel foglalkozni, akkor többen is nevettek, erre a témavezetőm is elnevette magát, és hozzátette "It's a tricky topic". Igazából akárkinek elmondtam, vagy tudja, hogy mivel foglalkozok, mindenki azt mondja, hogy ez a legnehezebb. Igazából csak Andrejt tudom, hogy mivel foglalkozik pontosabban, de nem érzem, hogy az enyém lenne a legnehezebb, bár az tény, hogy mindenkinek az a véleménye, hogy nagyon nehéz. Utána megkérdeztem, hol van a kajálda, mert tegnap voltam ott, de elfelejtettem, még kártyával is tudtam fizetni. 5 euróért már normálisabb ebédet kapni, de azért magyar pénztárcával drága. Mondjuk tegyük hozzá, hogy minden nagyon finom, nem fonnyadt, nem 5 napos dolgok. A paradicsom a szendvicsemen olyan friss volt, hogy hamarabb oldott meg egy paricális diffegyenletet, mint én. Igaz én nem tudok, így még egy paradicsomnak is könnyű volt :D Viccet félretéve tényleg minden adott, hogy az ember munkakörülményei profik legyenek. Jah igen, igazából nem csak egy ebédlő van, hanem van egy AH (Albert Heijn, már írtam róla), Subway, X db kávézó, stb. Szóval sokminden.

Kaja után visszamentem, asztali gép ott virított az asztalon összerakva. Egy erőmű, akkora monitorral, hogy életem végéig kiegyeznék vele. Természetesen Philips:) De angol billentyűzet... ;( Szerintem sírva fogok fakadni programozásnál, hogy fel van cserélve a 'z' és az 'y', meg a nulla nem az egyes előtt van, hanem a 9-es után. Apró dolgok, de aki gyorsan gépel, mint pl én, annak ez kínkeserv.... 

Utána csináltam a dolgomat, ami ki volt adva, és még többet is, hogy jobban megértsem a dolgokat. A mai napi tanulság: tanuljatok elektrofiziológiát is, meg sztochasztikus folyamatokat, mert ezek "csak" az alapjai (az alapok a legfontosabbak!) lehetnek annak, amivel esetleg majd foglalkozni fogtok. Nah meg angolt. Ha a beszédet nem is gyakoroljátok, de olvasni és értelmezni dolgokat, vagy akár gyors beszédet nagyon jól kell tudni. Ma beszélgettem a mellettem ülő lánnyal (Andrej az ablaknál szeretett volna ülni, én meg mondtam, hogy nekem mind1, ezért én a lány mellé kerültem), Dorinnal, ő kérdezte, hogy hogyan tudok figyelni, amikor mindenki beszél éppen a környezetemben? Éppen mindenkihez bejött valaki, és elég nagy hangzavar lett, de egyébként szinte végig csönd van) Neki ehhez fülhallgató kell. Mondtam, hogy nem szokott zavarni, ki tudom zárni a körülöttem levőket, ha akarom. Csodálkozott rajta, hogy hogy megy, miközben egész nap "csak" olvastam, neki biztosan nem menne a koncentrálás. Utána megbeszéltük a véleményünket Eindhovenről, hogy mennyire élhető város, hogy egyszer keresztül utazott Budapesten, meg hogy hova járt, de elfelejtettem (a város neve számomra kiejthetetlen volt), azt tudom, hogy 4 évet volt ott, valami nagyobb város, amit szeretett, és kisebb városban született. Én mondtam, hogy jobban szeretem a vidéket, de egyetértettünk, hogy sehol nem lehet munkát kapni vagy új életet kezdeni vidéken, vagy csak nagyon nehezen. Ő is megemlítette, hogy nehéz az, amit csinálni fogok :D Mindig örülök, hogy emlékeztetnek rá... :) Egy másik diák srác pedig Budapestre fog menni októberben egy program keretében.

Hazafele egyedül jöttem. Erről megint eszembe jutott egy érdekesség: ha át akarsz menni az úton biciklivel vagy gyalog, csak akkor vált a lámpa, ha megnyomod a gombot, és akkor is max csak addig zöld, míg át nem érsz. Hanggal is jelzi, ha indulhatsz. Nem vagyok egy lassan közlekedő ember, de alig érek át a zöldeken... (Nyugi Anyu! :) )

Ennyi fért bele a mai napba, akik nincsenek esetleg facebookon, azoknak álljon itt a mai kreálmányom. Vigyázat! EZT NE PRÓBÁLJÁTOK KI OTTHON!!!4!!444 Avagy keresd a közel 20 hibát, amit elkövettem :D Íme.

Viccet félretéve, első bejegyzésemet 32-en olvastátok, a másodikra pedig már 54-en voltatok kíváncsiak. Ennek örülök! :) Csak így tovább! (mondaná egy profi marketinges... :P)

Ui: Jól jegyezzétek meg: nem szabad ám 2 pontra egyenest illeszteni. Vagyis szabad, de nem érdemes! :)

Reggel hamar keltem, majd 10:15-kor elindultam, kb 11-re ott is voltam gyalog. Igen, azt hiszem erre a környezetre mondják, hogy élhető. Így néz ki az ebédlő mögötti rész. A jobb oldalon látható zöld fal a konditerem fala, amit ingyen használhatnak az itt dolgozók (így én is :) ). Egyébként egy óriási komplexumot kell elképzelni, kirakott padokkal, kijelölt dohányzóhellyel, gyönyörű környezetben. Visszafele sétálva a munka után meg is állapítottuk Andrejjel (ld. köv mondat), hogy tudnánk itt dolgozni... :) Várakozás közben kiszúrtam egy magasabb srácot öltönyben(Andrej) aki kicsit bizonytalan volt, gondoltam, hogy ő lesz a másik srác, aki most került ide mellettem, igazam volt. Vártam 11:30-ig, majd bementem a 34-es épületbe, a főnökömet kellett megvárni, hogy első nap vendégkártyával tudjak bemenni (ld. szintén később és előző bejegyzésben), az elsőn van a student office, ahol jelenleg 14-en vagyunk azt hiszem. 3 kínai, 4 indiai, 1 lett(Andrej, ő kezdett most velem, de ő decemberig marad, MSc thesist írja itt, és 4 évet tanult Glasgowban, elég skót akcentusú, de szintén nagyon jó angolból), 1 nepáli (Su (ejtsd: szú) aki Németországban tanul), 1 holland (Johan, aki nagyon jól beszél angolul), ennyire emlékszem, de nem is mindenkivel találkoztam azt hiszem. Első benyomás, mindenki nagyon kedves, segítőkész, érdeklődő, a diákoktól kezdve a recepcióson keresztül a titkárnőn át a rendes munkaidőben itt dolgozókig. A legtöbben a diákok közül az MSc diplomát írják itt. Kellemes, hogy van ingyen kávé az automatából, cukor, víz, édesítőszer, minden, amit csak el tudsz képzelni. Like.

Az egyetlen probléma, hogy nem kaptunk se belépőkártyát, se számítógépet még, pedig ki lett adva már pár hete, de nem tudták leszállítani, valamint a belépőkártyához való adatokat a Philips-es e-mail címünkre küldték (igen, van az is :) ) A munkámról nem nagyon írhatok a titoktartási szerződés miatt, de annyit elárulok, hogy nagyon izgalmas dologról van szó! Mai tanulság: tanuljatok digjelet, BSP-t(Biomedical Signal Processing MSc-n) és neurobioszt, mert olyankor lehet szükségetek rá, amikor nem is gondolnátok, és olyan mélységben, ahogy szintén nem. Az én neurobiosz tudásom sajnos nem a legjobb (enyhe kifejezés), de elboldogulok, meg azért valami megragadt. Miklós kedvéért megemlítem, hogy lesz benne programozás is, ráadásul a kedvenc nyelvemen. Így döntöttek. Like! :)

A legnehezebben az megy, hogy néha kifejezzem magam angolul, de sokat javult már pár nap alatt is, hiszen nem használtam az angolt közel 5 évig, csak olvastam, vagy filmet néztem, esetleg játszottam, ezzel gyarapítva a passzív tudásomat. Szerintem én vagyok jelenleg a legrosszabb, de mindig megértetem magam, hiába néha nem jutnak eszembe szavak. De nagyon rendesek, mindig segítenek, ha nem megy valami belőle, és mondják, hogy teljesen jó. De azért voltak vicces beszélgetések: "Which team do you support?" "itt mondtam, hogy melyik team-ben fogok dolgozni és mi lesz a feladatom" "Ohh, haha, I mean, on the World Cup" :D

Ebédnél elfelejtettem vinni magammal pénztárcát, így az egyik srác meghívott (persze mikor visszaértünk visszafizettem). Gulyáslevest ettem, ami meglehetősen finom volt! 1.7 euróért szerintem teljesen korrekt. Nagyon nagy választék van, de annyira nem voltam éhes, mert otthonról jöttem nemrég.

Furcsa volt, hogy úgy kezelnek, mintha tényleg itt dolgoznék, nem néznek le egyáltalán, sőt, mintha szívességet tennék... Megkérdezte a főnököm, hogy be tudok-e jönni holnap 10-re. Én meg csak néztem, hogy hát őőő igen. De dolgozhatok nyugodtan otthon is, de meeting lesz (annak a csapatnak, amiben benne vagyok), amin jó lenne, ha ott lennék. Érdekes volt, hiszen ha ő azt mondja, hogy 10:00-ra itt vagyok, akkor nekem ez a kötelességem. Egyébként senki nem nézi mikor dolgozol, mit csinálsz, nem állnak fölötted, Nekik tényleg csak az számít, hogy megcsináld a dolgod. Munkaidőben alig beszélnek egymással, kávészünetekben meg ebédnél végig, de bent az irodában munka van, senki nem facebookozik vagy netezik céltalanul, mindenki egy kicsit megszállott (vagy inkább a motivált lehet jobb szó), és élvezi, amit csinál. Pontban 6-kor a srácok belőtték a meccset (Portugália - Németország) egy nagy monitoron, mondván hogy vége a munkaidőnek :D Ebből is látszik, hogy ők is emberek, de tudják a kötelességüket. Visszafele egy darabig Andrejjel mentünk, és említette, hogy elmehetnénk biciklivel (ha már vettünk) Brüsszelbe, hiszen csak 90 km. Igazából 130+, de azért egy kicsit merésznek érzem ezt elsőre :D

Visszafele beugrottam a boltba. A hollandoknál nem fogadják el a hitelkártyát, pedig mondtam, hogy az enyém nem az. Megpróbáltuk, nem megy. Az utóbbi idők legtöbbet használt mondata: "No problem, I'll pay by cash then..." 

Itthon találkoztam egy hölggyel, aki itt lakik, és a nevét már el is elfelejtettem, és azt mondta, hogy ha elfelejtem, hívjam Sonynak, mert ez a családneve. Kérdeztem, hogy mint a márka? Ő meg mondta, hogy igen. Hát, ilyen is van, egyébként afrikai, ha jól értettem, és szintén nagyon jól beszél angolul, meg valamilyen dizájnerként dolgozik, és talán menedzsmentet tanult, bár nem mindig értettem, mert kicsit halkan beszélt.

Igazából a zárómondat az az egyik diáktársamtól származik, amely tökéletesen leírja az érzéseimet (a leírásban a Philipsre gondolt): "I feel more relaxed here than I've felt in the University, you know..."  Same here, same here...